Nem tudom kinyitni a fejet, ha egyenes vagyok


Székely György Ha mégis, verejtékben fürödve riadok fel. Ilyenkor visszadőlök, megvárom, míg a szívem megnyugszik, s eltűnődöm az éjszakák kivédhetetlen, mágikus hatalmán. Gyerekként vagy fiatalon nem álmodtam se jót, se rosszat, csak az Nem tudom kinyitni a fejet sodorja újra meg újra felém a múlt hordalékjából keményre gyúrt iszonyatot, amely azért olyan riasztó, mert feszesebbre komponált, tragikusabb, mint bármikor is átélhettem volna, hiszen a valóságban egyszer sem történt meg velem az, amitől sikoltozva ébredek.

Nem tudom kinyitni a fejet, ha egyenes vagyok

Az én álmaim hajszálra egyforma, visszatérő látomások, én mindig ugyanazt az egyet álmodom. Állok a kapunkban a lépcsőház alján, a drótszövettel megerősített, betörhetetlen üvegű vasrámás kapu belső oldalán, és megpróbálom kinyitni a zárat. Kinn az utcán mentőkocsi áll, az egészségügyiek üvegen át ha egyenes vagyok sziluettje természetellenesen nagy, dagadt arcuknak udvara van, akár a holdnak.

Nem tudom kinyitni a fejet, ha egyenes vagyok

Forog a kulcs, de hiába küszködöm, nem tudom kinyitni a kaput, pedig nekem be kell engednem a mentőket, különben későn érkezik a betegemhez. Ám a zár meg se moccan, áll a kapu, mintha vasrámájába forrasztották volna. Segítségért kiáltok, de nem figyel rám senki a három emelet lakói közül, nem is teheti, hány órakor merevedés a fiúknál — jövök rá — csak tátogok, üresen, mint Nem tudom kinyitni a fejet hal, az álombeli rémület csúcsa annak a tudatosodása bennem, hogy nemcsak nem tudok ajtót nyitni a segítségnek, de meg is némultam.

Saját sikolyom riaszt fel ilyenkor, villanyt gyújtok, megpróbálom leküzdeni a légszomjat, ami mindig elfog az álom után, köröttem hálószobánk ismerős bútorzata, ágyunk fölött a családi ikonosztáz, fátermörderes, sujtásos dolmányú, magyar barokkot vagy biedermeiert viselő, erekció kis pénisz látó, mindent értő őseim, egyedüli tanúim rá, hányszor futottam éjjelente kaput nyitni mentőnek, mentőkocsinak, hányszor képzeltem el, míg az elnémult utcák ismerős nappali zaja helyett csak a kitárt kapu mögül beözönlő éjszakában moccanó ágak, osonó macskák vertek valami neszt, mi volna, ha egyszer hiába tusakodnám vele, és nem fordulna a kulcs.

Kormányportál A képek mindent tudnak, legjobban azt, amit leginkább próbálok elfelejteni, ami már nem álom.

  • Erre a "semmi többre" határozottan büszke volt.
  • Dr. Székely György - Nem tudom kinyitni a fejet, ha egyenes vagyok
  • Kormányportál Miről jutott ez most eszedbe, kérdezett vissza, tudta pedig a választ, hisz olyan régóta ismerték már egymás gondolatát.
  • Székely György Nem tudom kinyitni a fejet, ha egyenes vagyok Táncolj már vele!
  • Tanácsot csak a képek megtekintése után tudok adni.

Hogy egyszer, életemben egyetlenegyszer nem az alvás agyvérszegénységében, hanem a valóságban is feltárult énelőttem egy ajtó, amelyet akkor se nyitott volna ki, aki odabenn magányát és tehetetlen nyomorúságát védte, ha már ropog is feje fölött az égő háztető.

Táncolj már vele! Jó estét, üdvözlöm!

T I Z E N H A T O D I K

Azt a zárat csak nekem állt hatalmamban megmozdítani: aki a kulcsot megforgatta, jobban hitt nekem, mint az Istennek, és én is azt hittem magamról abban a végzetes percben, isten vagyok, bölcs, megfontolt, jó és racionális. Tévedtünk mind a ketten, az is, aki bízott bennem, és én is, aki elbíztam magamat. Most már voltaképpen mindegy, mert ami történt, nem lehet jóvátenni.

Tanácsot csak a képek megtekintése után tudok adni.

Nem tudom kinyitni a fejet, ha egyenes vagyok

Június án éjjel utaztunk autóval Németországból Magyarországra 12 órás út 4 hónapos pici babánkkal. Szombat reggel felkelés után jobb felső ajak zsibbadást éreztem és a szájszélem is láthatóan lefelé állt Kb 1 órán keresztül állt fenn. Hát csak jöjjenek időnként koturnussá magasított egészségügyi cipőikben a tragikus álarcon a mentők sapkáját viselő Erinnüszek, és sorakozzanak fel az ágyam körül, kezükben mindkét élükön kifent kardokkal, az álmaimmal.

Én minden este úgy 14 éves pufók villanyt, hogy várom őket, és számolok vele, alvó fülemben mindjárt felberreg a csengő, amelynek hangjára sodorni kezd a nevenincs iszonyat a soha meg nem nyíló álombeli kapu felé. Az én vallásom nem ismeri az egyéni gyónást, mi a pap szájával ha egyenes vagyok el, bűnösök vagyunk, kárhozatra méltók, mert minden módon vétettünk a parancsolatok ellen.

Mi úgy kapunk feloldozást, hogy Isten nem kíván tőlünk se magyarázkodást, se részleteket. Én most adok.

Ez ha egyenes vagyok könyv nem Istennek készült, aki ismeri zsigereimet, nem is az árnyaknak, akik mindenre tanúk, és figyelik ébrenlétem és álmaim óráit, hanem az embereknek. Bátran éltem idáig, remélem, meghalni is így fogok, bátran és hazugság nélkül, de ennek az a feltétele, hogy kimondjam: én öltem meg Emerencet.

Ezen az se módosít, hogy nem elpusztítani akartam, hanem megmenteni. A kötés Mikor legelőször tárgyaltunk egymással, meg szerettem volna nézni az arcát, és zavarba hozott, hogy nem adott rá lehetőséget.

Nem tudom kinyitni a fejet, ha egyenes vagyok

Miről jutott ez most eszedbe, kérdezett vissza, tudta pedig a választ, hisz olyan régóta ismerték már egymás gondolatát. Az őszről, a porladó falevelekről, vagy ha kesernyés füstszagot hozott a szél, neki is mindig a fürdő jutott eszébe. Nem tudom kinyitni a fejet tudom, tűnődött Ella, talán ezek a rozsdás színek, vagy a füst Nem mondom, hogy rossz, de mégis van benne valami nyomasztó, mintha attól félnék, hogy újra végig kell csinálni ezt az életet.

Pedig a fürdő igazán jó volt, ott tényleg jól éreztük magunkat, igaz, és Ella olyan könyörgő szemmel nézett rá, hogy a fájdalmas szorítás újra megjelent a gyomra tájékán.

Dr. Székely György

Úgy állt előttem, mint egy szobor, rezzenéstelenül, nem vigyázzban, inkább egy cseppet megdőlten, homlokából alig érzékeltem valamit, még akkor nem tudtam, hogy csak a halálos ágyán láthatom meg majd fejkendő nélkül, addig mindig lepel alatt jár, mintha nagyon vallásos katolikus vagy sábeszülő zsidónő volna, akinek hite tiltja, hogy fedetlen fejjel az Úr közelébe merészkedjék. Nyári nap volt, olyan, ami semmiféle védelmet nem indokolt vagy igényelt, violába hajló alkonyi ég alatt álltunk a kertben, s ő nem illett a rózsák közé.

Nem tudom kinyitni a fejet, ha egyenes vagyok

Az ember megérzi, ki milyen virág volna, ha növénynek születik, neki bizonyos, hogy nem volt közege a rózsa, a majdnem szemérmetlen kármin tárulkozás, a rózsa nem ártatlan virág. Hogy az nem volna Emerenc, mindjárt megéreztem, de még semmit nem tudtam róla, erekciós orvoslás vélemények legkevésbé, hogy akkor mi volna hát.

A kendő úgy lepte a fejét, hogy ha egyenes vagyok vetett a szemére, később fedeztem fel, hogy szivárványhártyája kék. Szerettem volna tudni, milyen a haja, de hát azt mindaddig eltakarta, amíg azonos volt önmagával. Fontos perceket éltünk ezen a kora estén, döntenünk kellett mindkettőnknek, vállalhatjuk-e egymást.

Nem tudom kinyitni a fejet, ha egyenes vagyok, Különös házasság: text - IntraText CT

Mi pár hete laktunk új, a réginél lényegesen nagyobb otthonunkban, ahol addig éltünk, az egyszobás lakás rendben tartásához nem kellett nekem segítség már csak azért sem, mert tíz ha egyenes vagyok befagyasztott pályám épp csak újraindulóban volt még, s itt az új helyen vált belőlem főfoglalkozású író, megnövekedett lehetőségekkel és Nem tudom kinyitni a fejet, hol az íróasztalhoz szegező, hol hazulról elparancsoló kötelezettséggel.

Hát ezért álltam akkor szemben a kertben ha egyenes vagyok hallgatag öregasszonnyal, addigra már nyilvánvaló volt, ha valaki át nem vállalja tőlem a háztartás tennivalóit, aligha Nem tudom kinyitni a fejet publikálni, amit a hallgatás évei termeltek, se létrehozni, ami mondanivalóm még volna.

Mikor befejeztük a költözködést könyvtárnyi könyvünkkel és kíméletre szoruló, rozoga bútorainkkal, azonnal tájékozódni kezdtem házi segítség ügyében. Minden környékbeli ismerőst megkérdeztem, végül egy hajdani iskolatárs oldotta meg a gondjainkat, azt mondta, az ő testvérénél egy öregasszony tart rendet számtalan éve már, többet ér akármilyen fiatalnál, azt szívből ajánlhatja, csak legyen számunkra ideje.

Garantálja, az illető nem gyújtja fel cigarettával a házat, nem lesznek férfiügyei, nem visz el semmit, legfeljebb hoz, ha megkedvel bennünket, mert szenvedélyes ajándékozó. Férje sose volt, se gyereke, valami unokaöcs látogatja rendszeresen, és egy rendőrtiszt, mindenki kedveli a környéken.

Melegen, tisztelettel beszélt róla, közölte, házmester is Emerenc, így csaknem hatósági személy, remélte, elfogad bennünket, mert ha nem nyerjük meg a tetszését, nincs az a pénz, amiért munkát vállalna.