Segítségnyújtási kötelezettség

A balesethez elsőként érkezőnek kötelessége elsősegélyt nyújtani.
A segítségnyújtás törvény által előírt kötelességünk - az elmulasztott segítségnyújtás súlyos esetben büntetőjogi felelősséget vonhat maga után -, ezért nem árt tudnunk, hogyan segítsünk.

Elsőként a baleset helyszínét kell biztosítanunk, hogy a nagy sebességgel érkező síelők ne okozhassanak további baleseteket. Ilyenkor a segítségnyújtó síléceit és síbotjait kb. 10-20 méterrel a baleset helyétől keresztbe a hóba szúrja, hogy egyfajta akadályt vagy kerítést képezzenek.

A sérült állapotát az ijedtség okozta sokk tovább súlyosbíthatja, ezért a segítséget nyújtónak fontos a határozott és nyugodt fellépés. Szintén biztonságérzetet és megkönnyebbülést jelenthet a sérült számára, ha elmondjuk, hogyan szándékozunk segíteni, és óvatos testi kontaktust teremtünk (pl. megfogjuk a kezét).
Megkönnyíti a helyes fektetés megválasztását, ha a sérült képes a beszédre és tájékoztatni tud sérülésének jellegéről. "Helyes" fektetésen szinte mindig azt a pózt értjük, amely a legkevesebb fájdalommal jár.

Az eszméletlen sérültet - sílécei lecsatolása után - a lehető legóvatosabban stabil oldalfekvő helyzetbe kell fektetnünk.
Minden esetben bizonyosodjunk meg afelől, hogy a sérült légútjai szabadok-e!

Viszonylag csekély fájdalmat okozunk a sérült mozgatásánál, ha a segítők például a törött lábat a sérülés alatt és felett szilárdan megfogják, hogy a sérült részek ne mozdulhassanak el.
Csak akkor csatoljuk le a síléceket, mikor már a sérült láb stabil helyzetben és amennyire lehetséges, rögzítve van.
A sínbe rakás a mentőszolgálat szakembereinek feladata!
A sícipőket gyengéden nyissuk ki, de semmiképp ne húzzuk le.
A síbalesetek következménye nem ritkán rándulás vagy ficam. Az efféle sérülés heves fájdalmakkal jár. A sérült ízületet rögzítsük, és semmi esetre se próbáljuk meg helyrerakni.

Fagyásos sérülés

A közeledő fagyás első jelei: a testrész zsibbadt lesz, kifehéredik, erős fájdalomérzet jelentkezik, ami érintésre tovább fokozódhat. Ilyenkor legfontosabb teendő az érintett testrész felmelegítése és betakarása. Itt kell megjegyezni, hogy semmiképp ne dörzsöljük az érintett szöveteket, mivel így tovább fokozhatjuk a szövetek roncsolását. Ezt a módszert a vérkeringés serkentésére, a fagyás megelőzésére használják. Nagyon fontos, hogy a sérültet azonnal szállítsuk kórházba. Ha ez egyből nem lehetséges, azonnal adjunk fájdalomcsillapítót és a fertőzések elkerülésére antibiotikumot a sérültnek. Ha a megfagyott szövet felenged, akár három hónapos orvosi kezelésre is szükség lehet.

Kihűlés (hipotermia)

A téli sportok kedvelőinek a fagyásos sérüléseken és a síbaleseteken kívül a kihűlés veszélyére kell leginkább figyelni. Az ember normális testhőmérséklete 36-36,5 °C között mozog. A szervezet rosszul tűri az optimálistól való eltéréseket. Akár fél fokos csökkenés is kimutatható következményekkel járhat, két fokos testhőmérséklet-csökkenés pedig már betegségre hasonlító tüneteket vált ki. Először az agy tökéletlen működése idéz elő problémákat. Figyelmeztető jel lehet, hogy a hipotermiás fáradtságra, fázásra panaszkodik, kedvetlen, képtelen koncentrálni, majd agresszívvé, passzívvá válik, idővel reszketési rohamok, majd látászavarok jelentkeznek, melyet eszméletvesztés követ.
Az eszméletvesztés kb. 32 °C testhőmérsékleten következik be, 28 °C alatt pedig leállhat a szívműködés.

Magaslati rosszullét

2000-2500 méter feletti magasságokba érkezés után legalább egy napig és minden 900 méter megtétele után újabb egy napig akklimatizálódjunk (tartsunk pihenőt ugyanabban a magasságban). A nagy magasságokban fellépő, oxigénhiány okozta rosszullét a tüdő és az agy számára egyaránt veszélyes.
A tünetek: étvágytalanság, fejfájás, émelygés, hányás, alvászavar... Ezeket a viszonylag enyhe tüneteket tekintsük figyelmeztetésnek, mielőtt a súlyosabb esetben halálhoz is vezethető károsodások (tüdő- és agyvizenyő) kialakulnak. Az enyhe lefolyású rosszullétet 2-3 napos akklimatizációval orvosolhatjuk, azután újból nekivághatunk az útnak. Súlyosabb esetben sürgősen meg kell kezdeni az ereszkedést és lenn a gyógykezelést. Nagy magasságban erősebb a párolgás, ami alvás közben a száj és a torok kiszáradásához vezethet. Lefekvés előtt igyunk egy pohár vizet, a külső páratartalom emelésére pedig használjunk párásítót vagy helyezzünk nedves törölközőt a radiátorra...

Meleg, sokk, kihűlés

A sérült soha ne feküdjön a hideg hóban, mivel az ilyenkor jelentkező sokk a hideggel társulva súlyos következményekhez vezethet. Készítsünk fekhelyet síruhából, pulóverből, de jobb híján fenyőgallyak is megfelelnek. Takarónak a rétegelt alumíniumfóliából készült, direkt erre a célra kialakított mentőtakarót ajánljuk, amely bármelyik síruha zsebében elfér. Minden balesetnél számíthatunk sokkra, amin a sérült megfelelő fektetése, a hőveszteség elleni védekezés és a megnyugtató beszéd segít. Ha ennek ellenére hirtelen gyengeség, sápadtság és heves szívdobogás jelentkezik, a sérült vérkeringését normalizálnunk kell. Ilyenkor segít az ájuláskor megszokott vízszintes testhelyzet feltámasztott lábakkal (a fejsérüléseknél nem alkalmazható). Síbaleseteknél gyakran fordul elő nyílt, vérző seb, amelyet a lehető leghamarabb el kell látni. A kötszer híján tiszta papírzsebkendőkből készítsünk kötést, a vérzést az ütőerek leszorításával csillapítsuk.