Hogyan kerülhetjük el a baleseteket síelés közben?
Tanácsok a balesetek megelőzéséhez

Amire mindig figyeljünk:

Ne induljunk fáradtan a lejtőnek! Ha elfáradtunk, tartsunk rövid pihenőt.
A legtöbb baleset délután, a síelés végén történik.
Ha pihenünk, mindig a pálya felső részén, ne pedig az alsó vagy középső harmadán tegyük.
Különösen zsúfolt területen kerüljük a száguldást.
Az autodidakta sítanfolyamok nem pótolják a síoktatókat. Ne próbáljunk síleckék nélkül boldogulni. Ezzel nemcsak a saját, hanem mások testi épségét is veszélyeztetjük.
Az alapszintű tudás még nem minden. A haladók számára is tartanak tanfolyamokat.
A síparadicsomok környékén praktizáló orvosok többnyire kitűnően értenek az ilyenkor előforduló sérülésekhez. Néhány orvos azonban akkor is helyi sebészeti beavatkozást javasol, amikor az nem feltétlenül indokolt. A betegeknek joga van önállóan eldönteni, hogy helyben vagy otthona környékén kezelteti magát!

Kondició

A síelés intenzív erőfeszítéssel járó sport, amely a nagyobb magassággal együtt járó alacsony oxigénkoncentráció miatt erősen igénybe veszi a szervezetet. Fontos a megfelelő bemelegítés és a jó állóképesség, amit főleg futással és kerékpározással alapozhatunk meg. A megfelelő kondíció híján gyakrabban fordulhatnak elő sérülések és balesetek.
(Ajánljuk a Fitness Company videokazettán kapható síkondicionáló tornáját!)

Alkohol

A koncentrálóképesség csökkenése és a balesetveszély mellett az alkohol értágító hatása a kihűlés esélyét is növeli. A vezetéshez hasonlóan a túlzott mértékű alkoholfogyasztás a síelésnél is kizáró tényező.

Cigaretta

A dohányzás érszűkítő hatása fokozza az ujjvégek, a láb, az orr vérkeringésének intenzitását, ezzel növeli fagyások esélyét.

Látási viszonyok

A nagy magasságokban az időjárás nagyon gyorsan megváltozik. Előfordulhat, hogy az addig tiszta pályát hirtelen köd lepi el vagy felhőbe burkolózik, amikor szinte lehetetlen észrevenni a gödröket és a dombokat. Vakon síelni pedig nagyon nehéz és rettentő veszélyes.

A szem

A hóról visszaverődő erős fény súlyos szemsérülést okozhat (pl.: kötőhártya-gyulladás), és szerepe lehet az időskori szürkehályog és a gyengénlátás kialakulásában is. Ezt egy jó, oldalirányban is fedő napszemüveggel vagy síszemüveggel előzhetjük meg.

Bajban

Baleset, a rossz látási viszonyok vagy lavina miatt előfordulhat, hogy elveszítjük a kapcsolatot a civilizációval. Menedékház híján, a kihűlés megakadályozására építsünk jégkunyhót, ássunk megfelelő méretű lyukat a hóban vagy legalább keressünk széltől és csapadéktól védett helyet. A csoport tagjai bújjanak egymáshoz, a magányos bajbajutott pedig kuporodjon össze, ezzel csökkentve a kihűlés veszélyét.

Az esés

Az elkerülhető balesetek nagy része a rosszul kivitelezett esésekből? adódik.
A profi versenyzők és a kezdők egyaránt elveszíthetik az uralmukat a lécek fölött. Essünk el hát, ha már esni kell, de nézzük meg hová, és az sem mindegy, hogyan.

Kerüljük a köves, jeges terepet és ha lehet, ne sodorjuk el a többi síelőt.
Esés előtt próbáljuk a lejtőhöz képest derékszögben, élben terhelni a léceket. Így jócskán lecsökken a sebességünk.
Próbáljunk úgy helyezkedni, hogy először a hátsó felünkkel érjünk talajt, a hegy felőli oldalon (ne üljünk rá a léc végére, mert abból hamar kormányzás nélküli szánkázás lesz).
A karunkat tárjuk szét, ezzel a bot sem okoz sérülést. Ne feküdjünk a botokra, különben a felállás sem megy könnyen.
Védjük a térdet és a könyököt, esés közben a test minél nagyobb felületen érintkezzen a hóval, ha lehet a lábakat zárjuk össze.
Felállás előtt ellenőrizzük a kötéseket, a lécet, helyezkedjünk merőlegesen az esésvonalra, a hegy felőli éleket mélyesszük bele a hóba, majd a bot segítségével lassan álljunk fel.

Jellemző sérülések

A biztonsági kötések technikai újításainak és a magas szárú műanyag sícipőknek köszönhetően a sérülések jellege egyértelműen megváltozott. Korábban a bokaizület sérülései és a lábszárcsonttörés számítottak a legtipikusabb sérülésnek. A helyi klinikák ma - a még mindig gyakori lábszárcsonttörésen túl - a síelésre korábban nem jellemző sérülésekkel is találkoznak: a modern sílécek éles széle által okozott vérző sebekkel, a karok, a vállöv és a hüvelykujj töréseivel, rándulásaival, valamint a túl magas szárú sícipő okozta térdsérülésekkel. Belső sérüléseket és súlyos fejsérüléseket is egyre gyakrabban látnak el.